Abony Város
Szeretettel köszöntjük Önt Magyarország szívében, Pest Megye déli zugában. Budapesttől mintegy órányi autóútra - a 4. sz. fűútvonalon, Cegléd és Szolnok között - található ez a természeti kincsekben, látnivalókban és programokban gazdag település. Reméljük, megtetszik Önnek Országunk eme kicsiny kis szeglete és kedvet kapnak ahhoz, hogy felkeressenek bennünket, és az itt kínált lehetőségek kellemes kikapcsolódási lehetőséget kínálnak mai felgyorsult világunkban. Kellemes olvasgatást, böngészést kívánunk turisztikai oldalainkon.
Városháza
A Polgármseteri Hivatal épülete 1904-ben épült, Jablonszky Ferenc tervei alapján. Az egyemeletes, eklektikus középület földszinti része megépítését követően hosszú ideig üzleteknek adott helyet, közhivatal csak az emeleti részen működött. A közintézményt a felszabadulás előtt Városházának nevezték (pincéjében akkor börtön volt), 1990-ig Tanácsházaként működött, majd a rendszerváltást követően ismét visszanyerte a Városháza elnevezést.
Városi Termálfürdő
A családias környezetben elhelyezkedő családias kialakítású strand nem csak a helyi lakosság, hanem a környező településekről és messze földről érkező vendégek kedvelt pihenőhelye is. A létesítmény kicsi, de rendkívül hangulatos. Kis- és nagymedence, gyógymedence várja a sportolni, megmártózni, pihenni vágyókat. A Strandfürdő területén elhelyezkedő műemléknek nyilvánított patinás kúriában Egészségmegőrző központ kapott helyet. Súlyfürdő, szauna, fizikoterápiás kezelési lehetőség, gyógymasszázs, pezsgő- és ülőfürdő, gyógymedencék kínálják a gyógyulás és felfrissülés páratlan élményét.
Közösségi Ház
Abony Város Önkormányzata támogatást nyert a Lehetőségeink Fő Tere - Abony Város integrált településközpont fejlesztése című KMOP-5.2.1/B-09-2f-2010-0011 azonosító számú pályázaton az Új Széchenyi Terv keretében. A pályázat részeként épül meg Abony Város Közösségi Háza- Komplex kulturális, oktatási, művészeti központja és ezzel egyidejűleg az új Zeneiskola, amely az Önkormányzat önerős vállalkozása.
Kinizsi Városkapu
Kinizsi Magyar Balázsnak - Mátyás hadvezérének vezértársa volt, akit 1472. május 20-án Budán kelt és Báthory István országbíró előtt kötött megállapodásában Magyar Balázs fiává fogadott. Mivel Weseni (Vezsenyi) László királyi főlovászmester fiú - gyermek nélkül halt meg, így birtokai Vásonkővára, Vázsony és a Külső-Szolnok megyei Abony, Paládics, Tószeg, Bög, Kécske, Kürt, Tas stb. faluk az 1473. január 8-án kiállított szabadalmi adománylevél alapján Magyar Balázs tulajdonába kerültek. Leánya Benigna Kinizsi Pál felesége lett, aki felesége jogán birtokolta a területet. Az egykori Kinizsi hagyományokat ápolva, fenntartva épült meg a Kinizsi Városkapu.
2016 január 18 hétfő - 16:10:57     Akikre büszkék vagyunk      Hozzászólás0

A legjobb tetováló művészek is elismerik munkáját, ám inkább az ecsetek, a festékek és a festővászon közelségére vágyik az Abonyból elszármazott Szávai Roland. 1977 óta, amióta megszületett, rögös út vezetett a pemzliig, de mára biztossá vált az irány. Roland jelenleg a fővárosban él, mert szüksége volt rá, hogy kilépjen a szűkebb környezetéből egy nagyobb városba, ahol a lehetőségek száma is megnő. Eleinte csak megélhetési céllal költözött Budapestre, de sok mindent kapott a változástól, nagyobb lett például a látótere. 2015 decemberében aztán a vidéki tárlatok után megnyílt első, egyéni grafikai és festménykiállítása Budapesten. 

- Hogyan értékeled a pesti kiállításod? 
- Szávai Roland: A kiállítást Rózsavölgyiné Tomonyák Gitta művésztanár nyitotta meg, akinek művészettörténelmi/művészeti tudása ámulatba ejtett. Jól sikerült a tárlat, úgy érzem, hogy új kapuk nyílnak meg számomra és tanulságos volt abban a tekintetben is, hogy a szervezésben mit csináljak jobban, ill. másképp.

- Mióta foglalkozol művészettel, és hol volt lehetőséged ezt gyakorolni? 
- Már gyerekkoromban sokat rajzoltam az ikertestvéremmel. Eleinte autodidakta módon kezdtem ismerkedni a grafikával, majd 2000-ben egy kiállításon megismerkedtem Kaid Nabillal, akitől folyamatosan lehetőségem nyílott tanulni a realista művészetet. Több közös és önálló kiállításom is volt már más-más városokban, a legbüszkébb mégis a martfűi kiállításra vagyok, ahol közel 70 alkotó közül a zsűri 1. díját nyerték meg képeim.
 
Az interjúhoz kapcsolódó képgaléria a fotóra kattintva megtekinthető!

- Mit jelent számodra a saját művészeted, elégedett vagy a munkáiddal? 
- A művészet számomra az életerő. Minden egyes munkánál izgatott vagyok, mint egy gyerek, aki megkapja az új játékát és felfedezi a benne rejlő új lehetőségeket. Szerintem ez az érzés az örök fiatalság titka. Elégedett vagyok a grafikai tudásommal, úgy érzem, abban megtaláltam a magam stílusát. A festészetben még keresem a saját hangom, de kezd megfogalmazódni bennem, mi az, amit meg szeretnék mutatni a vásznon.   

- A műveidet látva világosan kiderül, szeretsz portrékat ábrázolni és a természetet megörökíteni. 
- Ma már más témákat is keresek a munkáimhoz. Rubens műveiből „táplálkozva” érzéseket, gesztusokat is szeretnék megörökíteni. A fény és az árnyék nagyobb kontrasztja is felkeltette az érdeklődésemet. Tetszik az is, hogy Munkácsy képeinek nem minden részletét dolgozta ki, hogy alapozást is hagyott. Elgondolkodtató témákra törekszem; ahogy Leonardo is mondta: „a festészet, néma költészet”.   

- Van-e olyan festményed, műved, ami talán mindegyiknél jobban hozzád tartozik? 
- Igen, legfőképp azok között, melyeket még a mesteremnél csináltam: 1-2 tanulmányrajz. Persze az új műveim között is akad egy-egy olyan „darab”, amelyeket mindenképpen meg szeretnék mutatni a közönségnek.   

- Mikor van kész számodra egy kép? 
- Ahogy a mesterem mondja; egy kép soha sincs kész, és én ezt elfogadom, mert már megtapasztalhattam.
 
- Milyen tanácsokat tudnál adni azoknak, akik szintén a festészet és rajzolás területén szeretnének érvényesülni a művészet világában? 
- Azt javaslom, hogy készítsenek rengeteg vázlatot, tanulmányt mindenről, mert egy jelentéktelennek tűnő háttérnek is legalább olyan nagy szerepe van a képen, mint a főalaknak. Olvassanak minél többet régi, nagy művészek életéről, hogy átérezzék, hogyan készültek fel egy-egy nagyobb munkájuk előtt. Mostanában magam is olvasok ilyen jellegű könyveket, és nagyon motiválóak. Most értettem meg igazán, miről is beszélt eddig a mesterem.   

- Mondják, hogy az írókat néha eléri az írói válság. Téged megtalált már az alkotói válság? 
- Szerintem minden alkotó érzi úgy néha, hogy nem jön az ihlet, vagy éppen a megfelelő tapasztalat hiányában az is előfordulhat, hogy nem tudja befejezni az adott festményt. Akkor éreztem magamon leginkább a válságot, amikor felköltöztem Pestre, és más tanulásának szántam minden időmet, és ezért 5 éven keresztül alig nyúltam ecsethez. Körülbelül egy éve kezdtem újra alkotni. Nehéz volt visszahozni az érzést és a technikát. Mesterem meg is jegyezte; dobjam el az ecsetet, ha ez így megy tovább. Ez a mondat motivált abban, hogy összeszedjem magam, hogy újra büszke lehessen rám.   

- Akik ismernek, tudják, hogy tetoválásokat is készítesz. 
- Igen, a műveimet „élő vásznon” is megörökítem. Először a grafika és a festészet jelent meg az életemben, majd a barátaim unszolására kezdtem el tetoválni megélhetési céllal. Az igazán fontos továbbra is a festészet maradt számomra, és sajnálom azt az 5 évet, amikor elhanyagoltam. Most viszont már nem nézek hátra, csak előre, és gőzerővel indulok tovább az alkotás útján. 

- A családod hogyan fogadta a hírt, hogy a fővárosban szeretnél boldogulni? Milyen gyakran tudsz haza látogatni? 
- Szinte minden hónapban egy hétvégét itthon töltök a családommal Abonyban. Örömmel fogadták, hogy felköltözök Pestre, mert ők is azt vallják, hogy az élet tele van lehetőségekkel, én pedig élek velük. De azt sem tagadnám le, hogy Abonyban töltöttem életem eddigi legnagyobb részét, itt nőttem fel.   

- Tavaly volt az esküvőd, melyhez szívből gratulálunk. Megörökítetted már a párod a festővásznon? 
- Köszönöm szépen! Már egy ideje érik bennem a gondolat, hogy a vásznon is megörökítsem a feleségem. Idén erre is sor kerülhet.   

- Sokan ismernek Abonyban, de a művészetedből eddig nem sokat láthattak az emberek. Tervezel-e Abonyban kiállítani? 
- Igen, tavasszal lesz önálló kiállításom az Abonyi Lajos Művelődési Házban. A legutolsó abonyi kiállításom régen volt már, kb. 14 éve.   

- Lehet a festményeidből/rajzaidból vásárolni? 
- Eladásra még nem készítettem képeket. A jelenlegieket egyelőre csak kiállításokra viszem. Később biztos ennek is eljön az ideje. Volt viszont egy-két kép, amit jótékony célokra ajánlottam fel.   

- Hogy érzed, tartozol-e valakinek köszönettel, hogy idáig eljutottál? 
- Mindenképpen. Elsősorban édesanyámnak, hogy a világra hozott és felnevelt. A mesteremnek, Kaid Nabilnak is nagyon hálás vagyok, hogy bevezetett a művészet világába és megtanította azokat a dolgokat, melyeket most tudok. Nem utolsó sorban pedig a feleségemnek jár köszönet, aki segít a döntések sorozatában.   
 
Szávai Roland kiállítása 2016. április 29-én nyílik meg Abonyban, a Kultúra Házában.   
 
Interjú: 
Darányi Erika 
Fotó: Szávai Roland