Abony Város
Szeretettel köszöntjük Önt Magyarország szívében, Pest Megye déli zugában. Budapesttől mintegy órányi autóútra - a 4. sz. fűútvonalon, Cegléd és Szolnok között - található ez a természeti kincsekben, látnivalókban és programokban gazdag település. Reméljük, megtetszik Önnek Országunk eme kicsiny kis szeglete és kedvet kapnak ahhoz, hogy felkeressenek bennünket, és az itt kínált lehetőségek kellemes kikapcsolódási lehetőséget kínálnak mai felgyorsult világunkban. Kellemes olvasgatást, böngészést kívánunk turisztikai oldalainkon.
Városháza
A Polgármseteri Hivatal épülete 1904-ben épült, Jablonszky Ferenc tervei alapján. Az egyemeletes, eklektikus középület földszinti része megépítését követően hosszú ideig üzleteknek adott helyet, közhivatal csak az emeleti részen működött. A közintézményt a felszabadulás előtt Városházának nevezték (pincéjében akkor börtön volt), 1990-ig Tanácsházaként működött, majd a rendszerváltást követően ismét visszanyerte a Városháza elnevezést.
Városi Termálfürdő
A családias környezetben elhelyezkedő családias kialakítású strand nem csak a helyi lakosság, hanem a környező településekről és messze földről érkező vendégek kedvelt pihenőhelye is. A létesítmény kicsi, de rendkívül hangulatos. Kis- és nagymedence, gyógymedence várja a sportolni, megmártózni, pihenni vágyókat. A Strandfürdő területén elhelyezkedő műemléknek nyilvánított patinás kúriában Egészségmegőrző központ kapott helyet. Súlyfürdő, szauna, fizikoterápiás kezelési lehetőség, gyógymasszázs, pezsgő- és ülőfürdő, gyógymedencék kínálják a gyógyulás és felfrissülés páratlan élményét.
Közösségi Ház
Abony Város Önkormányzata támogatást nyert a Lehetőségeink Fő Tere - Abony Város integrált településközpont fejlesztése című KMOP-5.2.1/B-09-2f-2010-0011 azonosító számú pályázaton az Új Széchenyi Terv keretében. A pályázat részeként épül meg Abony Város Közösségi Háza- Komplex kulturális, oktatási, művészeti központja és ezzel egyidejűleg az új Zeneiskola, amely az Önkormányzat önerős vállalkozása.
Kinizsi Városkapu
Kinizsi Magyar Balázsnak - Mátyás hadvezérének vezértársa volt, akit 1472. május 20-án Budán kelt és Báthory István országbíró előtt kötött megállapodásában Magyar Balázs fiává fogadott. Mivel Weseni (Vezsenyi) László királyi főlovászmester fiú - gyermek nélkül halt meg, így birtokai Vásonkővára, Vázsony és a Külső-Szolnok megyei Abony, Paládics, Tószeg, Bög, Kécske, Kürt, Tas stb. faluk az 1473. január 8-án kiállított szabadalmi adománylevél alapján Magyar Balázs tulajdonába kerültek. Leánya Benigna Kinizsi Pál felesége lett, aki felesége jogán birtokolta a területet. Az egykori Kinizsi hagyományokat ápolva, fenntartva épült meg a Kinizsi Városkapu.
2017 május 15 hétfő - 13:35:23     Hivatali hírek      Hozzászólás0

somogyisok_a_hargitan_hatartalanul_abony_abony.hu_2017.jpgAz Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatása jóvoltából, a Határtalanul program keretében, az abonyi Somogyi Imre Általános Iskola 7. osztályos diákjai erdélyi körúton vettek részt április 23. és 26. között.
 
A pályázaton 1 877 000 Ft-ot nyertek az utazás és szállás költségeinek fedezésére. A projekt (HAT-16-01-0298) a „Székelyföld kincsei - Túra a sóvidéken” elnevezést kapta, mivel Abonyon át vezetett az egykori sóút.  
 
Hajnali indulás, zökkenőmentes határátlépés után, Nagyváradon találkoztunk idegenvezetőnkkel, Bálinth Zoltánnal, aki személyiségével magával ragadott bennünket. Humorával, érdekes történeteivel feledtette a sok buszozást. A Király-hágón átkelve értünk a történelmi Erdély területére. Utazásunk első helyszíne Bánffyhunyad volt, ahol megnéztük a református templomot, melynek kazettás mennyezete hasonló az abonyi református temploméhoz. Majd a Tordai-hasadék felé vettük utunkat, s alászálltunk a sóbánya földalatti birodalmába. Több mint száz méter mélységbe ereszkedtünk le, ahol megismerkedtünk a bánya történetével, a só egészségre gyakorolt hatásával, megtudtuk, hogyan alakultak ki a sócseppkövek. Az esti órákban érkeztünk meg a szállásunkra, ahol finom vacsora várt bennünket.

Másnap reggel korán indultunk a parajdi sóbányába, ahol busszal vittek le minket a 80-100 m mélybe. Itt templom, múzeum és játszótér is volt. Majd a Sószorosban sétálunk, ahol a só különleges formáival ismerkedünk meg, mint például a felszínen kialakult barázdák, a sókarok, valamint borsós felszínű só karfiolok. Ellátogattunk a Szent József Gyermekotthonba, ahol futballmérkőzést vívtunk a helyi gyerekekkel. Megismerhettük mindennapi életüket, bekukkanthattunk az otthonukba s jó érzés volt látni a gyermekek arcán az örömöt, amikor átadtuk nekik az édességekből álló ajándékcsomagot.
 
Megnéztük Szovátán a Medve-tavat, amelyről a gyerekek az előkészítő órákon megtanulták, s a helyszínen együtt mondták, hogy ’heliotermikus’! :-) Korondon egy fazekasműhelyben megtekinthettünk egy bemutatót a cserepek, köcsögök és tálak készítéséről. A szállásunk felé haladva megálltunk Tamási Áron sírjánál Farkaslakán. Kellemesen elfáradva érkeztünk vissza a szállásunkra, ahol a vacsora után vetélkedőben mérhették össze tudásukat a gyerekek.
 
Harmadnap Székelyudvarhelyen az Emlékezés Parkjában rövid történelemórát tartott nekünk Zoli bácsi. A Székely Vándor kiléte nekünk, pedagógusoknak is feladta a leckét, de végül megtudtuk, hogy ez a szobor Wass Albert író, költőnek állít emléket. Székelyvarság felé vettük utunkat, ahol kisebb túrázás után eljutottunk a Csorgókő-vízeséshez. Csodálatos látványban volt részünk. Egy helyi székely bácsi a zsindelykészítés lépéseit mutatta be nekünk, majd elkölthettük a házi finomságokból összeállított piknik ebédünket.
 
Szentegyházáról traktorok vittek fel bennünket a Menedékházig, ahonnan még körülbelül 1 órát gyalogoltunk fel a csúcsra. Azt mondják, nem is járt Székelyföldön az, aki a Szent Hegyen nem járt. A csúcsra vezető úton térdig érő hóban tapostunk, meg-megálltunk s gyönyörködtünk a kilátásban. 1801 m magasban rendkívüli volt a látvány, szinte „egész Erdély” a lábaink előtt hevert. A hely misztikus hangulatát a tetőn szétszórtan felállított kisebb-nagyobb kőhalmok és kőfeliratok, keresztek és kopjafák fokozták. Meghatódva, közösen elénekeltük a Székely Himnuszt. Aki egyszer itt járt, megérti, hogy miért „Szent” a székelyeknek ez a hely. Kellemesen elfáradva érkeztünk vissza a szállásra, ahol a vacsora után néptáncos mulatság vette kezdetét. Fáradt diákjaink nagyon lelkesen tanulgatták a különböző székely táncokat. 
 
Utolsó reggel búcsút mondva Székelyudvarhelynek, meglátogattuk a Petőfi Emlékhelyet Fehéregyházán. Itt található az 1897-ben felavatott turulmadaras obeliszk, örök emléket állítva az 1849. július 31-i csatában elhunyt honvédeknek. Közösen elszavaltuk a Nemzeti Dalt. Segesváron megcsodáltuk a híres Óratornyot és felmásztunk a diáklépcső 172 fokán a templomdombra. Utazásunk utolsó helyszínéhez érkeztünk, Kolozsvárra. Sorra jártuk a város nevezetességeit, mint az igazságos Mátyás király lovas szobrát, szülőházát, a Szent Mihály templomot és a Farkas utcai református templomot. 
 
Utazásunk végén érzékeny búcsút vettünk Zoli bácsitól és Erdélytől is, majd a több órás, kimerítő, de élményekben gazdag út után autóbuszunk begördült iskolánk kapuja elé, ahol meghatódott szülők fogadtak bennünket.
 
Somogyi Imre Általános Iskola