‒ Himfy-strófákban ‒
Az abonyi óvodára
megérkezett a gólya.
A kéményén fészek áll ma,
ahogy gyermekkoromban.
Óvodásként láttam őket,
vagyis elődjeiket,
mégis régről ismerősek,
s nekik én az lehetek.
Az őseik láttak engem,
sok év elment, már vagy negyven,
s mindig visszajöttek ők,
a két régi ismerős.
Hány éves már az a fészek?
Azt tán senki sem tudja.
Benne emlék-töredékek,
mint a tojás tört héja.
Gyerekkorból, felnőttkorból,
évtizedek tanúja:
kelepelve az idő szól,
az időből a gólya.
Mint mágnes vasreszeléket,
vonzza vissza ez a fészek
már messziről a gólyát ‒
nem számít a távolság.
Kedves Olvasóink!
Acsai Roland abonyi származású Radnóti-, Zelk Zoltán- és Bárka-díjas író, költő, műfordító, drámaíró Barátunkat is megihlették az abonyi gólyák. Egy csodaszép vers született róluk. Ezúton is hálásan köszönjük és mi nem csak a gólyákat, hanem Acsai Rolandot és Családját is nagy- nagy szeretettel visszavárjuk ám Abonyba!
