"Július 13-án nagy örömmel vettem részt a fenti címet viselő rendezvényen, ahol az abonyi alkotók csodálatos munkáit tekinthették meg az érdeklődők. A rendezvény elején Fajka Zsanett és Mocsári Alexandra fantasztikus produkcióját hallgathattuk meg. Büszke vagyok arra, hogy Abonyban nagyon sok civil közösség működik igen aktívan, ezek egyike a Kultúra Háza által életre hívott szakkör is. Szeretnék ezennel gratulálni mindenkinek, bízva abban, hogy hamarosan ismét alkotnak!" - Pető Zsolt polgármester
Az alábbiakban Jandácsik Pál, a Kultúra Háza munkatársa köszöntő beszéde olvasható:
Kedves Jelenlévők, kedves alkotó művészek!
A Nemzeti Művelődési Intézet Tudásunkkal kézenfogva Aszakkör programjának keretén belül a 2022/2023-as évben összesen 41 Pest vármegyei településen indultak szakkörök. Egy településen több is. Összesen 110 szakkör tevékenykedett a vármegyében, országos szinten pedig több ezer. A program célja egyrészt az volt, hogy a mai generációknak is bemutatásra kerüljenek a régi, hagyományos magyar mesterségek, másrészt a közösségépítés. Sosem az volt a cél, hogy mestermunkák készüljenek, hanem az, hogy a közös érdeklődés mentén megerősítésre kerüljenek a helyi közösségek, a magyar nemzeti öntudat. Ez Abonyban maradéktalanul sikerült, sőt, páratlan, irigylésre méltó mestermunkák születtek. A művelődési ház berkein belül az elmúlt évben négy szakkör indult el: papírfonás, makramé, gyöngyfűzés, mézeskalács készítés. Holott a jelenlegi helyzet nem igazán kedvezett a szakköröknek. Mit is értek ezalatt?
A közművelődésre alaposan rá járt a rúd az elmúlt időszakban, hiszen a pandémia után egy másik problémával néztünk szembe mindannyian: ezek pedig az energiaárak. A művelődési ház a téli időszakban részlegesen bezárásra került. Az irodák átköltöztek az önkormányzatba, ezzel párhuzamosan pedig át kellett szerveznünk az intézményben működő szakköröket és egyéb csoportokat, hogy azok továbbra is működni tudjanak. Ebben nagy segítségünkre volt az önkorményzat. Így az Aszakkör programjai is az önkormányzati irodánkba költöztek. Az aszakkörösök szó szerint a mi munkánk mellett – tőlünk egy fél méterre – alkották a papírfonás vagy a makramé dísztágyakat a hét három munkanapján.
Nem csupán megismertem, ugyan felületesen, a makramézást, hanem a tagok jóvoltából első kézből értesültem a különféle városi hírekről is. A szakköri foglalkozásokra ugyanis mindig két dolog volt jellemző: hangosak és vidámak voltak. Mindenki tudta az épületben, hogy most épp szakköri foglalkozás folyik.
Még ha azt is gondoljuk, hogy bármi fontosabb lehet egy jóízű beszélgetésnél, tévedés, mert a történelem legnagyobb dolgait legalább két ember interakciója előzte meg, de mennyi minden történelmi kudarcot megelőzhettünk volna akkor, ha szakítunk időt egymásra, arra, hogy leüljünk egymással beszélgetni, hogy a közös tevékenységben, érdeklődésben meglássuk a másikban a vidám, szomorú, a maga esendőségében, tökéletlenségében tökéletes embert.
Nekem ugyanis ezt jelentik a szakköri foglalkozások. A közös tevékenységet, a beszélgetést.
Ráadásul példaértékű volt az a szolidaritás, amit a tagok tanúsítottak egymás munkája iránt. Ha valakinek nem sikerült először elkészíteni egy-egy munkát, akkor a többi tag bíztatta őt, segített neki. Nagyon nagy öröm volt ezeket a megmozdulásokat látni. Azt, hogy az aszakkörösök odafigyelnek egymásra, értékelik, megbecsülik egymás munkáját. „Nem tudom megcsinálni, nem fog sikerülni, inkább válasszunk valami könnyebb darabot!” –ehhez hasonló, sőt, még cifrább kommentek hangzottak el egy-egy foglalkozáson. És láss csodát, mégis sikerült megoldani a feladatokat.
Amint látható, végül valóban igazi mestermunkák készültek. A tagok együttesen sajátították el a különféle mesterségeket, adták át egymásnak a tudást, tanították egymást. A vármegyében több intézmény szakkörös kiállítását is megcsodálhattam. Bátran és valóban pártatlanul kijelenthetem, hogy az abonyi munkák messzemenően a legszebb, legjobb minőséget képviselik. Nagyon sokszínű, értékes képzőművészeti alkotások születtek.
Szeretném kihangsúlyozni azt is, hogy kolléganőim elhivatottsága nélkül az Aszakkör nem valósulhatott volna meg. Szeretném kiemelni Fajkáné Zsuzsit, aki védőszárnyai alá vonta mind a négy szakkört, koordinálta a foglalkozásokat, elvégezte az irdatlan mennyiségű kötelező adminisztrációt, és lelkiismeretesen előkészült a foglalkozásokra. Dudinszky Timi is egy olyan ember, akire mindig számíthattak a szakkörösök. Nagyon sok esetben készítettek mintadarabokat, próbálták fejleszteni önmagukat is, hogy minél hitelesebben tudják átadni a szakköri foglalkozások tudásanyagát. Mellettük a többi kolléganőm is segített a programban, a jelenleg is látható kiállítás a szakkörösökkel végzett munkájuk eredménye.
Véleményem szerint az Aszakkör legnagyobb sikere abban rejlik, hogy a jelenlegi új kihívások közepette is felvirágzott, és bebizonyította a létjogosultságát. Sőt, tudatosul bennünk, hogy mekkora kincs egy közösség. Szerencsére nincs megállás, mert ősszel folytatódik ez a program, így az Aszakkör bátran fog dacolni a jövő kihívásaival is, ha lesznek. Mert kihívások mindig vannak. Ezekben a kihívásokban pedig ki másra számíthatnánk, mint segítő közösségeinkre.
Szeretném megköszönni a munkát a következő alkotóknak:
Czagány Istvánné Évának, Juhász Istvánné Évának, Flammer Istvánné Verának, Kalászné Vámos Katinak, Csizmadia Mihályné Icunak, Kovácsné Gulyás Zsuzsinak, Molnár Áginak, Pataki Sándorné Margónak, Sulyok Lászlóné Juditnak, Szekeres Bettinek, Szekeres Vivinek, Tratner Barbarának, Jobbágy Csillának és Novák-Békési Anikónak. Külön szeretnénk megköszönni Homoki Lászlóné Babinak, aki igazából nem tanulni jött a Papírfonás szakkörbe, hanem Ő volt az, aki a többieknek megmutatta a fonás csínját-bínját és segítette végig a tagok tanulási folyamatát.
Gratulálok mindenkinek, és további töretlen alkotókedvet kívánok!