Tisztelt Olvasók,
Kedves Testvérek!
Amikor egy óvodás kisgyermek az oviban egy képet rajzol édesanyjának, majd azt hazaviszi neki, egy szívecskét is rajzol a kép sarkába. Ebből minden anyuka boldogan tudja, hogy kisgyermeke szíve legnagyobb szeretetével alkotta ezt a képet. Ha egy kiskamasz ugyancsak szívet rajzol, vagy – mint mai világ gyermeke – egy szívecskét küld egy applikáción keresztül; egyértelművé teszi, hogy ki kedves számára. De a szeretet nem csupán egy saját kézzel rajzolt, vagy virtuális jel; sokkal több annál! A legfontosabb, amit tartalmaz, ami mögötte van; hogy szeretek valakit!
Isten a szeretet jelét Jézus által hozza a világba. Benne a szeretet teljessége az emberek iránti szeretetben, még a bűnös, gyarló emberek iránti szeretetében is megvalósul, majd a másokért való szenvedés és halál által teljesedik be. Így mondhatjuk azt, hogy Jézus által a kereszt is a szeretet jelévé, jelképévé vált. Annak önátadó, egymás gyengeségeit eltűrő, elviselő, elszenvedő, de elfogadó és mégis szerető üzenetnek a jele, amire Jézus megváltó halála tanít bennünket.
Kedves Testvérek! Szeressük egymást! Ki az, akit nem lehetne valamiért szeretni, és van-e olyan köztünk, aki nem vágyik a szeretetre?! Biztosan nincs! Ezért is „továbbítsuk” egymás felé azt az ingyenes, de mégis legnagyobb értékű ajándékot, melyre az értünk szenvedő és maghaló; de a szintén értünk feltámadó és örökkön élő Jézus jó példája tanít minket.
Áldott ünnepeket kívánok!
Szeressük egymást!
Molnár Péter
plébános