Halálának 34. évfordulója alkalmából 2024.05.02-án a Római Katolikus Kistemetőben megemlékezést tartottak délelőtt 10 órától.
Temesközy István szorgalmas és vallásos családba nősült be, aki Abony első anyakönyvvezetőjének unokájaként patriotizmusa közismert volt. Feleségével, Terikével (aki tanárnőként dolgozott) együtt gyermekeik nevelése és a társadalmi elfoglaltság kötötte le mindennapjukat. Ahogy teltek az évek és a gyermekek is felnőttek, Temesközy Istvánban egyre inkább fokozódott a helytörténeti kutatások iránti érdeklődés és azok minél előbbi összeírása.
Ennek nyomán gyűltek össze néhányan a református parókián 1963/64-ben; Dr. Keszey Gyula, ifj. Temesközy István, dr. Weróvszky László, Zsemlye János, Ócsai János, Fehér János, Majzik Sarolta, Györe Pál, Kiss Zsolt, Temesközyné Terike és Balogh Sándor ref. lelkész. Györe Pál visszaemlékezése szerint:
Mivel az 1960-as évek elején nem volt veszélytelen a parókia látogatás, így este 6 óra körül lopóztak be az abonyi parókia hátsó kapuján (ami a Báthory utcára nyílt) mindazok, akik Abony helytörténetéről többet szerettek Ifj. Temesközy István helytörténészre emlékezés születése 80. évfordulója alkalmából, a r. katolikus kistemetőben volna tudni és kutatni. Ebben a vezetői szerepet Balogh Sándor vállalta magára, aki a leendő helytörténeti gyűjtemény tárgyi anyagának gyarapításával foglalkozott. Temesközy István szorgalmasan készítette egymás után a különböző témájú dolgozatokat, melyeknek közzétételében szerepet játszott felesége, aki legépelte az utókornak. Legelső munkája pótolhatatlan adatokat tartalmaz: ez „Az abonyi mérgesi cigánytelep” című írása 1963-ból.
Még számos tanulmánnyal gyarapította a település történelmét, szám szerint 11 található meg az abonyi múzeumban. Ilyen például a teljesség igénye nélkül; A Berg kastély rejtélye (1967.), Hagyományok nyomában (1969.), Ne tanítsd a madarat repülni (Abonyi Napló, 1972.), Apám naplójából (Betyárok, cigányok, vásározók, 1988.), Egy értelmiségi család története (1986.).
Munkáit a Helytörténeti Gyűjtemény őrzi.