Október 3-án élő koncerten került bemutatásra az új abonyi népdalokat tartalmazó CD a Kultúra Házában. Az alábbiakban Simon Szabina intézményvezető, a rendezvényen elhangzott beszédét tesszük közzé.
Kedves Vendégeink!
Yehudi Menuhin kezdeményezésére 1975-ben az UNESCO október 1-jét A zene világnapjává nyilvánította.
Menuhin ezekkel a szavakkal köszöntötte az első zenei világnapot: „Szavakkal már nagyon sokszor visszaéltek, különösen a korunk társadalmában egyre növekvő tudatlanság következtében. A zene azonban továbbra is módot ad arra, hogy az emberek ma is megértsék egymást, amikor az emberiségtől a múlt előítéletei távolabb állnak, mint valaha, de megerősödve kerülnek előtérbe azok az örök értékek, amelyek mindig részét képezték bármely nép minden művészi megnyilvánulásának. Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék, ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói.”
Menuhin kérését meghallgatta a világ, 1975 óta minden évben világszerte tartanak Zenei Világnapot.
De a zene mellett legalább ilyen fontos szerepe van a valódi csendnek az életünkben. Ahogy a meditációban a nyugalom történés nélkülisége maga a legmélyebb létezés, úgy lehet a legtartalmasabb muzsika a csend. „Jó lenne, ha a zenei héten egy-két percet a csendnek szentelnénk mindenütt a világon, a gondolkodásnak, a hallgatásnak és az elmélyedésnek” – mondta Menuhin. Azt mondanám, hogy az adott időben az egész világon legyen egy pár percnyi csend, mert ez nagyon fontos a zene élvezéséhez.”
De miért is fontos számunkra ez a művészeti ág? Azt szoktuk mondani, amit szavakkal képtelenek vagyunk kifejezni, azt megtesszük a zene segítségével. Olyan érzelmi árnyalatokat öntünk hangjegyekbe, amelyekhez még a költészet eszköztára is kevésnek bizonyul. Nem túlzás a kijelentés: a zene, a hangok játéka szinte egyidős az emberiséggel. Fontos része a szertartásoknak is. Az első emberek a zene ritmusa segítségével léptek kapcsolatba a szellemvilággal. Azonban hiába kísérte végig történelmünket, a zene meghatározása nem könnyű.
Jeney Zoltán magyar zeneszerző a Magyar Nemzetnek adott 1983-as interjújában sajátságosan próbálta definiálni. A következőképpen nyilatkozott: „Minden hang, amely megszólal, lehet zene. Ha fölöttem az emeleten Beethoven V. szimfóniáját kezdik el játszani, amikor dolgozom, más zenével foglalkozom, tehát csöndre vágyom, akkor számomra ez a Beethoven-muzsika éppoly mértékben zaj, mint amilyen mértékben nem zaj egy utcai kalapács, ha azt, mint hangot kezdem el figyelni.” Vagyis a zene legegyszerűbben leírva nem más, mint „értelmes zaj”, hangok tudatosan elrendezett folyamata. Olyan művészi kifejezési forma, amely a hangok és „nem-hangok”, vagyis a csend tudatosan előállított sorrendjén alapul, illetve nem utasít konkrét cselekvésre, viszont érzelmeket, indulatokat kelt, gondolatokat ébreszt.
Meg vagyok győződve arról, hogy a zenének az ember életében nagyon fontos szerepe van. A zene nemcsak arra van, hogy szórakoztasson, a művészet nemcsak fénylő dekoráció életünkben, ösztönzést akar adni, hogy életünket magasabb rendűen éljük le.
Úgy érzem, a mai ember életében ez hiányzik leginkább. El van foglalva a mindennapok gondjaival, szellemi és lelki igényeivel nem igazán tud foglalkozni.
Különösen fontosnak tartom, hogy már gyermekkorban megismertessük a zene szeretetét: Fontos, hogy minél kisebb korban érintse meg őket a zene, legyenek zenei élményeik, ami majd későbbi életük során meghatározó lesz. Ha később nem is tudnak vele foglalkozni, de igénylik a szépet, a jót. Kell, hogy ez a fajta zene mindig jelen legyen, akár hangversenyen, akár egy kiállítás megnyitóján.
Ahhoz viszont kell egyfajta befelé fordulás, hogy a zene üzenetét megértse az ember, szükségünk van a csöndre, hogy tudjunk élvezni a zenét, hogy eltudjunk mélyülni benne.
Nagy örömömre szolgál, hogy ma este együtt lehetünk ezen a különleges alkalmon, amikor bemutathatjuk a „Sej Nagyabonyban….”- Abony népzenei CD-ét. Ez az album sok ember közös munkájának gyümölcse és szeretném megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult a létrejöttéhez, különösen Dr. Terék Józsefnek, aki csodálatosan élteti tovább népzenei hagyományainkat.
A népzene nemcsak dallamok összessége, hanem egy egész kultúra, egy közösség szíve-lelke. Ez az album is ezt a szellemiséget hordozza, hiszen a dalok, amelyek felcsendülnek, mind egy-egy régi történetet, érzelmet vagy közösségi eseményt elevenítenek meg. Nagyon fontos számunkra, hogy megőrizzük ezeket a gyökereinket, és a mai világban is továbbadjuk ezt a csodálatos örökséget.
Ez az album azonban több mint zene, összekapcsol bennünket a múlttal, a nagyszüleink világával, és emlékeztet arra, hogy kik is vagyunk mi.
A lemezbemutató végén lehetőség lesz megvásárolni a CD-t, amellyel ugyancsak nemes ügyet szolgálunk. A vásárlással az Abonyi Muzsikáló Gyermekekért Alapítványt támogatják.
A mai estét viszont nem egy zenész, hanem egy irodalmi személy, intézmény névadónk, Abonyi Lajos emlékére ajánlom. Felkérem kollégámat, Jandácsik Pál, az Abonyi Települési Értéktár Bizottság tagját, hogy felfedje, miért olyan különleges ez az alkalom Abonyi Lajos számára is.
Végül pedig, hadd kívánjak mindenkinek felemelő zenei élményt, és bízom benne, hogy ez a CD is segít majd abban, hogy tovább őrizzük népzenénk kincseit!
