A Kultúra Házában november 13-án délután tartottak ünnepséget a Szociális Munka Napja alkalmából, melyen Korbély Csabáné önkormányzati képviselő, a Humánpolitikai Bizottság elnöke mondott köszöntőt.
Az alábbiakban ezt olvashatják.
Tisztelt Megjelentek, kedves Vendégeink!
Szeretettel és tisztelettel köszöntök minden megjelentet, minden kedves ünnepeltet városunk Polgármestere, képviselő-testülete és lakossága nevében.
A Szociális Munkások Nemzetközi Szövetsége 1997-ben kezdeményezte az emléknap bevezetését. Magyarországon először 1998-ban került sor a megünneplésére.
2017-től az Országgyűlés s döntése szerint november 12-ét, mint a Szociális munka napját munkaszüneti nappá nyilvánították.
Ezen a napon tisztelettel köszöntjük a szociális területen dolgozókat.
Kevesen ismerik ezt a dátumot, mint ahogy a szociális munka valódi tartalmát sem ismerik sokan. Ez az a nap, amikor a figyelem azokra a szakemberekre irányul, akik az év minden napján segítik, gondozzák a segítségre szoruló honfitársainkat. Olyan választott hivatás ez, amely az embert fizikai és lelki szempontból az átlagosnál is nagyobb mértékben veszi igénybe, hiszen a szociális munkás egész személyisége a munkaeszköze, amire nagyon vigyáznunk kell. Ezért kellene az átlagosnál is jobban elismerni és megismerni munkájukat, mert nélkülük nem lehet nyugodt várost működtetni, ahol minden ember megkapja a megérdemelt gondoskodást.
Szerencsére városunkban a szociális terület az itt jelenlévőknek és a sok-sok önkéntesnek köszönhetően jól működik. Ehhez kellenek az itt lévő szakemberek, akik irányt mutatva, összefogják a segíteni akaró önkénteseket. Kialakítanak egy olyan szociális hálót, melyben együtt tud dolgozni a védőnő, orvos, az óvónő, az iskolaigazgató, az önkormányzati dolgozó, a Karitász és különböző egyesületek és még ezen felül sok-sok érzékeny ember.
Ennek az összefogásnak eredménye, hogy egy jól működő jelzőrendszer alapján azonnal tudunk a fennálló problémára itt helyben reagálni.
Sajnos az életünk egyre bonyolódik, egyre több a rászoruló ember, akit vagy anyagilag, vagy lelkileg, vagy ápolás révén, vagy tanácsokkal, intézkedésekben való segítséggel gondozni kell.
Itt van szükség az Önök szerteágazó munkájára, mely számtalan olyan részletből áll, ahol nem elég egy adatlapot megírni, hanem konkrét cselekedettel kell segítséget nyújtani egy olyan embernek, családnak, betegnek, egyedülállónak aki erre nem képes. Ez a munka nagyon nagy empátiát, türelmet, együttérzést, segíteni akarást és szeretetet kíván, ugyanis a rászoruló emberek lelkileg sérültek, akik nem könnyen tudnak megnyílni mások előtt.
Ha megkérdezné valaki tőlem, hogy mi a legnehezebb hivatás, akkor én a szociális munkát nevezném meg. Miért? Mert úgy gondolom, hogy ez az a munka, amely nem munka csupán, hanem egy nehéz hivatás, mely nincs sem társadalmilag, sem anyagilag elismerve, ezért a területen dolgozók száma egyre csökken.
Csak azok az emberek tudnák elmondani jól a tevékenységük lényegét, akik kapják ezt a sok szeretetet, odafigyelést és jóakaratot, akiknek már segítséget nyújtottak és akiknek a hangja nem hallatszik a háttérben. Pedig Ők tudnák elmondani, hogy mit jelent számukra egy veszélyeztetett családból kikerülni, egy egyedülállónak segítséget kapni, egy pszichiátriai betegnek a közösségben lenni, az idősek klubjába járóknak a szeretet, a fogadtatás, a műsorok, a szegregációkban élőknek az osztott ruha, az élelem, melyet szinte rendszeresen kapnak általuk. Ők tudnák elmondani, hogy milyen érzés egy karácsonyfát kapni, milyen egy olyan csomagot átvenni, amely karácsonnyá teszi a karácsonyt és némi melegséget visz az elgyötört szívekbe.
...és mindezt általuk, általatok kapják meg.
Kedves Ünnepeltek!
Nem tudunk elég hálás szívvel fordulni azok felé, akik nap mint nap fáradhatatlanul dolgoznak másokért. A szociális munkások erejükön felül támogatják a közösségeink legkiszolgáltatottabb tagjait, gyakran csendben és mint mondtam, a háttérben. A munkájuk ad reményt és nyújt támaszt azoknak, akiknek erre a legnagyobb szükségük van. Ők azok a hétköznapi hősök, akik rendíthetetlenül segítenek a legnehezebb helyzetekben is. Gyakori, hogy az egyetlen kapcsolat az Ő személyük a gondozott és a többi ember között.
A mai nap az, amikor együtt vannak a város segítői, intézményben dolgozók és önkéntesek, hogy személyesen is kifejezhessük számukra elismerésünket!
Ezen a különleges napon köszönjük nekik a kitartásukat, az elhivatottságukat és azt a mélységes empátiát, amivel közelebb hozzák a változást. Köszönet minden szociális munkatársunknak, akik segítő kezet nyújtanak, és hozzájárulnak egy emberibb világ működéséhez.
Köszönjük az elkötelezettségüket, az együttérzésüket és azt a rendíthetetlen hitet, amivel jobbá teszik a világot. Munkájuk felbecsülhetetlen érték, és tisztelettel hajtunk fejet Önök előtt ezen a napon!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Korbély Csabáné