Február 20-án ünnepélyes keretek közt adtuk át a kitüntetéseket a legkiválóbb sportolóinknak a Kultúra Házában. Az alábbiakban az itt elhangzott beszédemet olvashatják. Szívből gratulálok midnenkinek!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Sportolók, Edzők, Szülők, Abonyiak!
Ma este az abonyi sportolókat ünneplünk. Eredményeket, érmeket, bajnoki címeket.
De mielőtt kimondjuk az idei díjazottak nevét, álljunk meg egy pillanatra, és tegyünk fel magunknak egy fontos kérdést:
Mitől lesz valaki igazi sportoló?
Az érmek számától?
A dobogó magasságától?
Vagy attól, hogy honnan indult – és hová jutott el?
Ha ezekre a kérdésekre őszinte választ keresünk, akkor egy igazi sportemberhez, egy példaképhez kell fordulnunk:
Varga Jánoshoz – a Nemzet Sportolójához, olimpiai bajnok, kétszeres világ és, Európa-bajnok, Abony Város díszpolgárához.
Az ő életútjában találjuk meg ugyanis azt, amit a sport, a sportemberség jelent:
- az otthont,
- a fájdalmat és a győzelmet,
- a hazához és a közösséghez való hűséget,
- a sport és a haza szeretetét,
- valamint a példaképpé válás felelősségét.
Ezek azok az értékek, melyek iránytűként vezették őt – és ezek kell, hogy irányt mutassanak minden abonyi sportoló számára ma és a jövőben is.
Az otthon ereje
Varga János 1939-ben itt, Abonyban született. Nem reflektorfényben. Nem kiválasztottként. Egyszerű családban, egyszerű körülmények között. Innen indult az az út, amely végül a világ tetejére vezetett.
1955-ben kezdett birkózni. Itt, a helyi közösségben. Nem volt modern csarnok, nem voltak drága felszerelések. Csak akarat volt, szorgalom – és egy edző, aki hitt benne.
És talán ez az egyik legfontosabb üzenet a mai fiatalok számára:
A nagyság nem a nagyvárosokban kezdődik. Nem csillogó stadionokban.
Hanem otthon. Ott, ahol gyökereink vannak. Ott, ahol először mondják nekünk: „Hiszek benned.”
Fájdalom és győzelem
1963-ban világbajnok lett. De nem könnyű úton. Sérülten, törött bordával küzdötte végig a döntőt.
Nem lépett vissza. Nem keresett kifogást. Nem mondta, hogy „ma nem megy”.
Megmutatta, hogy a sportban – ahogyan az életben is – vannak pillanatok, amikor a fájdalom erősebbnek tűnik mindennél. De a cél nem adható fel.
Ő soha nem adta fel.
1968-ban, a mexikóvárosi olimpián olimpiai bajnok lett. Amikor felállt a dobogó legfelső fokára, nemcsak aranyérmet nyert.
Abonyból indulva elismerést szerzett egy nemzetnek. Büszkeséget hozott egy városnak. Győzött a kitartása. Győzött a hite. Győzött az a belső erő, amely nem ismerte a lehetetlent.
A példakép felelőssége
Az érem csillogása egyszer elmúlik. A rekordokat megdöntik. Az idő mindent átrendez. De a példa megmarad.
Varga János nemcsak bajnok volt. Ő Legendaként is tovább dolgozott.
Edző lett. Tanított. Tudást adott át. Generációkat nevelt.
Nemcsak feljutott a csúcsra – hanem lépcsőt épített másoknak is.
Mert tudta, hogy az igazi győzelem akkor teljes, ha abból mások is erőt meríthetnek.
Hűség a hazához és a városhoz
Sokan, akik elérik a csúcsot, elszakadnak attól, ahonnan indultak.
Varga János nem ilyen volt.
Soha nem feledte, honnan jött. Hazáját, szülővárosát és szeretett sportágát élete végéig hűséggel szolgálta.
Ez a valódi lokálpatriotizmus. Nem hangos szólam. Nem látványos gesztus. Hanem csendes, következetes hűség.
- Hűség a szülőföldhöz.
- Hűség a közösséghez.
- Hűség azokhoz, akik elindították a siker útján.
Így lett belőle olimpiai bajnok és nagybetűs Sportember.Így lett ő a Nemzet Sportolója, városunk örök emlékű díszpolgára és mindannyiunk Varga János bácsija.
Kedves Sportolók!
Ma este Önöket ünnepeljük.
Amikor átveszik az elismerést, kérem, gondoljanak Varga János életútjára.
Nem azért, hogy összehasonlítsák magukat vele. Hanem azért, hogy lássák: innen, ebből a városból is el lehet jutni a világ tetejére.
De csak akkor, ha:
- vállalják a munkát akkor is, amikor senki sem látja,
- kitartanak akkor is, amikor fáj,
- hűek maradnak gyökereikhez,
- és ha egyszer felérnek a csúcsra, akkor visszanyújtják a kezüket a következő generációnak.
Ez az az út, amelyet Varga János az abonyi sportemberek számára kijelölt.
A mi feladatunk pedig – vezetőként, edzőként, szülőként, közösségként – az, hogy olyan közeget teremtsünk, ahol újra és újra megszülethetnek ezek a történetek.
A kérdés ugyanis nem az, hogy lesz-e új olimpiai bajnokunk, hanem az, hogy adunk-e elég hitet, munkát és példát ahhoz, hogy legyen.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Varga János életútja nem a múlt legendája. Hanem a jelen iránytűje.
- Megmutatja, hogy a gyökerek erőt adnak.
- Hogy a fájdalom legyőzhető.
- Hogy a győzelem felelősséggel jár.
- És hogy a legnagyobb siker az, ha másokat is felemelünk.
Legyen az ő példája minden abonyi sportoló számára követendő cél.
Legyen az ő kitartása a mérce.
Legyen az ő hűsége közös értékünk.
Ebben a hitben, tisztelettel köszöntöm Abony Város sportegyesületeit, szakvezetőit és minden sportolóját!
Hajrá Abony!
Pető Zsolt polgármester