Az olimpiai ezüstérmes, háromszoros Európa Bajnok sportoló, Ungvári Miklós lapunknak adott interjújában elmondta, hogy a ceglédi judo csapat és az abonyi triatlonosok jó kapcsolatának köszönhetően érkeztek Abonyba a sporttáborba. A róla elnevezett Ungvári Miklós Ceglédi Judo Központban már jártak az abonyi tritalonosok. Itt ismerkedtek a judoval és az eséstechnikákkal.
„Most visszahívtak bennünket, így indult ez a barátság. A ceglédi alkalmon nem tudtam jelen lenni, de megígértem az edzőnőnek Medveczky Editnek, és a csapatnak, hogy itt leszek Abonyban, és jöttem is. Itt vagyunk ezen a fantasztikus napon, egy szuper délelőttön vagyunk túl. Köszönet a pedagógusoknak, segítőknek, a katonáknak, hogy ilyen fantasztikus programot raktak össze azoknak a gyerekeknek, akiknek- sajnos azt mondhatom-, hogy- általában nincs meg ez az élményük a természettel. Fantasztikus új dolgokat tapasztaltak meg, amit mi még talán megkaptunk, de a mai gyerekek egyre kevesebben. Ilyen volt a tájékozódási futás, de még sok egyéb más dolog is, mint például a lézerlövészet, kötélhúzó verseny, katonai mászótechnikát gyakoroltak, célba dobó verseny is volt. Kellett figyelni a gyorsaságra is természetesen. Meg kellett találnunk az elrejtett pici kis útravalókat az erdő rejtekében. Úgy gondolom, hogy mindenki nagyon jól érezte magát itt. A végére úgy láttam, hogy kezdett kicsúcsosodni a gyermekeknél a versenyszellem, és csapattá is formálódtak. Próbáltuk ösztönözni őket, hogy ne hagyják el magukat, nyolcfős csapatokban versenyeztek. Azt mondom, hogy jól sikerült!
- Mivel telik a nyarad?
Az első nyaram hosszú- hosszú évek, évtizedek óta, hogy nem edzőtáborban vagyok. Picit szokatlan is számomra, hiszen ott kéne lennem, Porecben, Horvátországban készül a Magyar Válogatott nemzetközi edzőtáborban. Több időm jut a szabadságra, hobbijaimra, nem utolsó sorban erre, hogy kint lehetek ezen a fantasztikus triatlon- judo közös sporttáborban. Ezúton is szeretnénk megköszönni a Honvédelmi Sportszövetség támogatását, hogy lehetővé tette mindezt, segítséget adott hozzá. Látni a gyerekeken, hogy nagyon jól érzik magukat.
- Mit vársz a közelgő olimpiától?
Hosszú évek után most megint egy nagy csapattal vág neki a Tokiói Olimpiának a magyar küldöttség. Athén után a második legnagyobb delegáció utazott ki, ott ott voltak férfi és női kézi- és vízilabdások is, mely megadja a gerincét a küldöttségnek. Most is ott van a női és férfi vízilabda, és a női kézilabda, sajnos a férfiaknak nem sikerült a kijutás. Bízom benne, hogy már az elején megalapozzuk a magyar sikereket, és ez a kis tízmilliós ország, ez a tizenötmilliós nemzet ismét megmutatja azt, hogy helyünk van a sportban, örülünk, hogy ott lehetünk. Bízom benne, hogy sportolóink sok örömöt szereznek a fiataloknak, a csillogó szemű gyermekeknek, azoknak, akik esetleg most még nem sportolnak, de ez arra ösztönzi őket, hogy egyszer majd elkezdjenek sportolni, és merjünk magyarok lenni, legyünk rá büszkék, hogy magyarok vagyunk.
Nagy teher van az olimpikonjainkon, akik hírvivői a magyar sportnak. Én azt mondom, hogy benne van a csapatban bármi, hogy érmeket hozzunk. Számokat nem szeretnék mondani, de bízom benne, hogy judo szinten is sikeresek leszünk. Én is érintve vagyok ebben érzelmileg is, hiszen ha én nem is, de az öcsém kiharcolta végre az indulás jogát, kvalifikációt szerzett az olimpián. Ungvári Attila 81 kilogrammban versenyez. Bízom benne, hogy azt a formáját tudja majd bemutatni, amit jó néhány hete Kazanyban, amikor 13. lett a világranglistán, megnyerve az ottani Grand Slamet. Így biztosította be az indulás jogát öcsém, Attila. Remélem, hogy ő is megmutatja, a tudása legjavát, azt, hogy mit is tud tenni Ő, aki egy tízgyerekes családból származik, akárcsak én. Hajrá Magyarok!”
Lőrinczy Veronika