Kazinczy Ferenc 262 évvel ezelőtt született, idén van halálának 190. évfordulója. Ez alkalomból Pető Zsolt polgármester, Korbély Csabáné, az Abonyi Lajos Falumúzeum Baráti körének elnöke, valamint a szervezet tagjai, Simon Szabina az Abonyi Lajos Művelődési Ház intézményvezetője megkoszorúzták Kazinczy Ferenc szobrát. A megemlékezésen Jandácsik Pál, az Abonyi Lajos Múzeumi Kiállítóhely vezetője, az Abonyi Értéktár Bizottság tagja mondott beszédet, melyet az alábbiakban teszünk közzé:
Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit az Abonyi Lajos Művelődési Ház, Könyvtár és Múzeumi Kiállítóhely és az Abonyi Lajos Falumúzeum Baráti Köre Kazinczy Ferenc születésének 262. és halálának 190. évfordulója alkalmából tartandó megemlékezésén.
Kazinczy Ferenc író, műfordító, a nyelvújító mozgalom kirobbantója és a magyar irodalmi élet egyik legjelentősebb alakja.
Anyanyelvünk ápolása mellett hazánk művelődésének ügyét is szívén viselte, pályája során részt vett az oktatási reformok megvalósításában, a Magyar Tudományos Akadémia szervezésében és a korszak legjelentősebb folyóiratainak szerkesztésében is.
1759-ben született. Gyermekévei után a debreceni református kollégiumba, később Késmárkra, majd Sárospatakra került.
Diákévei alatt főleg az antik kultúra és műfordítás iránt érdeklődött, de jogi tanulmányokat is folytatott.
Kortársai mellett a világirodalom óriásainak műveit is előszeretettel fordította mert ahogy vallotta: a fordítás hatékony eszköze a szókincs bővítésének, a stílus formálásának, vagyis a nyelv megújításának. Fordítói tevékenységét nagy műfajgazdagság jellemezte: Horatius, Goethe, Sterne, és Shakespeare műveiből egyaránt merített. Egyik leghíresebb munkája az 1790-ben megjelent Hamlet-fordítás.
Vándorévei alatt az író számos feltörekvő fiatal pályatársával megismerkedett, például Batsányi Jánossal, akivel 1787-ben elindította a Magyar Museum című folyóiratot.
Vonzódott a felvilágosodás és a francia forradalom eszméihez, kalandvágya pedig a nyugati mintára megalakuló titkos társaságok – a szabadkőművesek, majd a Rózsa Rend – után később a jakobinusok közé sodorta őt. Bár nem volt jelentős szerepe az összeesküvésben, 1794 decemberében bebörtönözték a császári hatóságok.
Szabadulását követően gyakorta vendégeskedett Abonyban öccse, Kazinczy Miklós házában. Ebben a kúriában, amely nem csupán a városnak, hanem az egész országnak is sokat adott. A Kazinczy-kúriát Fábián-kúriaként is ismerik. Érdemesnek tartom megjegyezni, hogy Fábián István is ebből az épületből indította rövidhullámait. Ő az ország első jegyzett rádió kísérletezője volt.
A börtönévek Kazinczy munkásságában vízválasztónak bizonyultak, a fogság után elsősorban az irodalmi élet szervezésébe fektette energiáit.
Több ezer írást számláló levelezése révén hamarosan a magyar művészet fókuszpontjába került, a század elejének írónemzedéke számtalanszor „elzarándokolt” hozzá, hogy tanácsot, véleményt, vagy útmutatást kérjen tőle.
Az 1800-as évek során a nyelvújítás programjának legfőbb szószólója lett.
Úgy vélte, az alkotás mellett egyúttal a nyelv művelése, építése – új kifejezések kialakítása és használatba ültetése is –az irodalmárok feladatai közé tartozik.
Nyelvújítási törekvései mellett következetesen kiállt, vállalva a konfrontációt akár barátaival is.
Élete utolsó éveiben - egyfajta számvetésként - megírta Fogságom naplója, illetve Pályám emlékezete című műveit.
Közreműködött az Aurora folyóirat szerkesztésében, és oroszlánrészt vállalt a Magyar Tudományos Akadémia szervező munkálataiban is. Szinte minden energiáját a születendő Akadémiába fektette, a munka azonban egyúttal fel is emésztette egészségét, 1831 augusztus 23-án elhunyt.
Halálával a magyar irodalomtörténet egyik legkimagaslóbb alakja távozott el, aki levelei, fordításai és önéletrajzi írása mellett az irodalom és a művelődés szervezésében, valamint nyelvünk megújításában is múlhatatlan érdemeket szerzett.
Ki is volt hát Kazinczy Ferenc? Író, kötő, nyelvújító, irodalmi vezér, fordító?
A művelődés embere volt ő a Szép és az Igaz rajongója, a stílus és az ízlés megújítója.
A megemlékezés nem csupán abonyi vonatkozása miatt fontos, hanem azért, mert a mai, rohanó világban fontos anyanyelvünk megőrzése. Abban a világban, ahol szinte hetente, naponta változik a nyelv. Ahol a heshtag, smiley és a képes kommunikáció, tőszavas kommentek formálják a fiatal generációkat.
Köszönöm Abonyi Speciális Otthon vezetőjének, Benke Zoltánnak, hogy lehetőséget biztosított ünnepi megemlékezésünk megtartására.
Kérem, hogy helyezzük el a megemlékezés virágait az emléktáblára.
Tóth Elemér versével zárom gondolataimat:
„Magyar csak addig lehetsz,
amíg nyelvedet őrzöd.
Ezer év csodája ez,
akár a saját bőröd.
Mert az anyanyelv joga
a legmagasabb törvény.
Nem nyelheti el soha
semmilyen gonosz örvény.”
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.