Nincs is talán közösségünkben olyan, aki testközelből ne tapasztalta volna a hatásait. Sokunkat a betegség gyűrt le, másokat anyagilag viselt meg ez az időszak, többen ismerőseiket, szeretteiket veszítették el.
Napi beszédtémánk a járvány. "Karantén, kontakt, oltott, oltatlan, vakcina, teszt"- a leggyakoribb beszédfordulatokban használt szavakká léptek elő. A hullámot sem a tengerrel azonosítjuk manapság. És valljuk be, már nagyon belefáradtunk mindannyian. Egyet szeretnénk tudni, mikor lesz vége már ennek az egésznek.
Kinek higgyünk? Miben reménykedhetünk?
Jelenleg az ötödik hullám tetőzése előtt állunk, ami azt jelenti, hogy most még mindig nagyon sok az új fertőzött. Nap, mint nap a munkánk legnagyobb részét az teszi ki, hogy a fertőzésre gyanús betegeket teszteltetjük, a Covid betegekkel két- három naponta beszélünk, tanácsot adunk, karantént rendelünk el és oldunk fel, amikor eljön az ideje.
Mindez nagyon leterheli a telefonos forgalmunkat és sokan ingerültek amiatt, mert nagyon nehezen érnek el bennünket. A délutánjaink is telefonokkal és adminisztrációval telnek emiatt. Azért, hogy ezt az irdatlan munkát, amit a járvány miatt el kell végeznünk a mindennapjainkat át kellett szerveznünk, így csak előre bejelentkezéssel tudnak a betegeink személyesen megjelenni.
Valamint ki kell, hogy szűrjük a fertőzésre gyanús betegeket is a bejelentkezők közül. Sokan ezt nehezteléssel fogadják, türelmetlenek, lázasan is bejönnek, nem akarják megérteni, hogy a járvány megfékezésének egyik nagyon fontos eszköze az elkülönítés, a karantén.
Régebben is használtam már azt a kifejezést, hogy társadalmi felelősségvállalás. Akkor viselkedünk felelősen, ha betegség tünetekkel nem megyünk munkába, üzletbe, még gyógyszertárba sem.
Legyen minden háztartásban láz és fájdalomcsillapító, köptető, orrspray, C és D vitamin, probiotikum. Amíg egészségesek vagyunk addig az előírt helyeken viseljük helyesen az orrot és szájat is eltakaró maszkot, cseréljük naponta. Szellőztessünk gyakran, amint hazaérünk, alaposan mossunk kezet.
A legidősebbeknek még mindig azt tanácsolom, hogy maradjanak otthon. Vegyék igénybe a fiatalabbak segítségét a beszerzéseknél. Tömegbe lehetőleg ne menjünk addig, amíg a jelenlegi fertőzéshullám alább nem hagy.
Bár ez a jelenlegi variáns valóban enyhébb tüneteket okoz, de a veszélyeztetett korosztálynak és betegségcsoportoknak azért jobb elkerülni a fertőzést, hiszen még így sem mondhatjuk ki, hogy ártalmatlan a betegség. Ha pedig arra kerül sor, hogy tesztelésre jelöl ki az orvos valakit, akkor ennek vessük alá magunkat a saját és a környezetünk érdekében is.
Többször tapasztaljuk, hogy megkerülik néhányan az intézkedést. Mindannyian szeretnénk tudni, hogy meddig kell még alárendelnünk az életünk minden szegmensét a járványnak. A virológusok óvatos optimizmussal közelítik meg ezt a kérdést.
A harmadik nyár kezdődik úgy, hogy már látjuk, néhány hónapig "szabadok vagyunk". Így joggal bizakodhatunk, hogy ez idén is így lesz. Abban reménykedünk mindannyian, hogy szezonális fertőzéssé szelídül majd a koronavírus fertőzés is, mint az influenza. És mint az influenza esetén évente fogjuk csak oltani a veszélyeztetetteket.
Az most mindenesetre látszik, hogy a tavasszal beadott két oltás már nagyrészt elveszítette a hatékonyságát, a harmadik oltás felvétele mielőbb nagyon fontos lenne. Látjuk ugyanis, hogy fertőzéskor főleg a többféle alapbetegséggel rendelkezőknél nagyszerűen véd a súlyos lefolyástól. A negyedik oltás viszont semmiképpen ne legyen rutinszerű, a háziorvossal beszéljük meg annak szükségességét.
A mindennapokban nagyon jól érzékelhető az egyre fokozódó türelmetlenség mindennel szemben, ami a járvánnyal kapcsolatos. Mégis arra kérek mindenkit ami tőle telik, tegye meg a saját környezetében mindannyiunk érdekében.
Figyeljünk oda egymásra, segítsük egymást. Láttuk a szolidaritás nagyszerű példáit az elmúlt időszakban. Legyünk előzékenyebbek, türelmesebbek egymással, vigyázzunk és figyeljünk egymásra. Jó egészséget kívánok mindenkinek.
Dr. Borbély Éva háziorvos