A napokban kilátogattam a Református temetőbe, ahol Forró Elek sírjánál koszorút helyeztem el. A síremlék felújításra szorul, így kezdeményezni szeretném annak rendbehozatalát.
Forró Elek (1813–1893) az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legkitartóbb, méltatlanul keveset emlegetett katonai vezetője volt. Ezredesi rangig jutott, és a szabadságharc legvégéig, a világosi fegyverletételig hűségesen harcolt a hazáért.
Forró Elek Angyaloson született 1813. április 7-én és Abonyban hunyt el 1893. január 25-én.
Így köti össze Forró Elek személye a székelyföldi Angyalost és Abonyt. Angyaloson emléktáblát állítottak neki.
„Mind az ezredénél, mind a testőrségnél a legtudományosabban képzett tisztnek tartották, a legjobb és legügyesebb lovasnak, legyőzhetetlen vívónak ösmerték, mihez bámulatos nagy fizikai ereje is járult. Megszámlálhatatlan sok párbaja volt s azokban mindig győzedelmeskedett. Soha ki nem hítt senkit, de ha kihívták, nem kerülte a párbajt. S a vas óriásnak mintha csak gyöngéd szive lett volna, ellenfelét párbajban soha nem ölte meg”.
A szabadságharc bukása után (miután megjárta az aradi fogságot) életét Abonyban töltötte, és ott is hunyt el 1893. január 25-én.
A nyughelye az abonyi református temetőben található. Sírja felett egy szép, obeliszk szerű síremlék áll, amely ma is fontos emlékhely a városban.
A szabadságharc utáni bujdosás, emigráció és a börtönévek után sok honvédtiszt próbált olyan helyen letelepedni, ahol nem volt szem előtt, vagy ahol családi, baráti kapcsolatok révén támogatásra lelt. Abonyi rokonai, a báró Radák család birtokán telepedett le.
- A tisztelet és a menedék: Abony és környéke (a helyi nemesi családok, mint a Kostyánok, Sivók) híresek voltak arról, hogy befogadták, segítették és tiszteletben tartották az egykori '48-as hősöket. Forró Elek a fegyverletétel után elveszítette vagyonát, így Abonyban talált békés otthonra, a helyi közösség pedig megbecsült polgárként tekintett az agg ezredesre.
Rövid életrajza:
(Sepsi-) Angyalos, Háromszék, 1813. ápr. 7. F. Ádám közbirtokos és Jakab Borbála fia. Magyar (székely), ref. A kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetben végez. 1830- hadfi a 39. gyalogezredben, 1833- nemesi testőr Bécsben, 1838- főhadnagy, 1844- alszázados a 11. Székely huszárezred 4. századánál (Kézdi-) Márkosfalván. Nőtlen.
Ezrede mozgósított háromszéki osztályával 1848 nyarán a szerb felkelők ellen harcol, szept. 26- cs. kir. századkapitány. Okt. 23- honvéd százados, az erdélyi honvédsereg szervezésével megbízott br.Baldacci Manó tábornok karsegéde Kolozsváron. Dec. 30 (20.)- vezérkari őrnagy, Bem tábornok hadműveleti irodájának vezetője. 1849. január végétől alezredes, a marosvásárhelyi katonai kerület parancsnoka. Ápr.18- ezredes, a hátszegi és a románbánsági határőr-kerület területén lévő csapatok (a „dévai hadosztály”) parancsnoka. Máj. 19. (ápr. 8.) kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával. Másfél havi ostrom után megadásra kényszeríti Déva várát (máj. 27.). Június elején Bem parancsára - br. Kemény Farkas ezredes kolozsvári hadosztályával közösen - hadjáratot indít az érchegységi román felkelők ellen, mely azonban sikertelenül végződik, ő maga lősebet kap (Halmágy, jún.5.). Július közepén csapatainak nagy részét Bem a Székelyföldre rendeli. Aug. 5. Nagyszebennél csatlakozik Bem seregének főoszlopához. Az itt elszenvedett döntő vereség (aug. 6.) után Déván teszi le a fegyvert.
Aradon 6 év várfogságra ítélik (1849. nov. 8., ill. 17.). 1851. február végén Olmützből szabadul amnesztiával. Antos János bajtársánál Abonyban telepedik le, s él haláláig. 1867. a Kolozsvár városi, 1890. a Rikán belüli Honvédegylet tagja. (Ez utóbbi nyilvántartása szerint a katonai érdemjel 2. osztályával is kitüntették.) † Abony, Pest m., 1893. jan. 25.
Nyitókép: Kép: Forró Elek magyar honvédezredes. Berzsenyi Lénárd rajza az olmützi várbörtönben készült.
Pető Zsolt polgármester